Az élelmiszerekbe rejtett só több millió ember halálát okozza világszerte. Az étkezési
só csökkentése tehát rendkívül fontos a közegészségügy számára, emellett messze a
legolcsóbb és legegyszerűbb módja az egészség védelmének, redukálása mégis
heves ellenállásba ütközik.
Lássuk elsőként a puszta tényeket.
A sóbevitel csökkentése jelentősen csökkenti a vérnyomást, ezáltal alacsonyabbá válik
a szív- és érrendszeri megbetegedések
kockázata. 2007-ben látott napvilágot egy jelentés, ami az összes létező bizonyítékot
számba véve megállapította, hogy a sóbevitel világszinten történő 15 százalékos
csökkentésével 2015-ig közel 9 millió életet menthetnének meg. Ez gyakorlatilag
megegyezik a koleszterin és a dohányzás csökkentésének közegészségügyi
előnyeivel.
Ezen felül több más elemzés is kimutatta, hogy ha 5 grammal kevesebb só kerül napi
szinten a szervezetbe, az már 23 százalékkal csökkenti az infarktus és 14 százalékkal
a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását, az előnyök azonban itt még koránt
sem érnek véget. Egyértelműnek tűnik a magas sóbevitel és a krónikus
májkárosodás, gyomorrák, valamint a csontritkulás közötti kapcsolat is.
Kétségtelen, hogy túl sok sót fogyasztunk a mindennapokban. A New Scientist
elemzése szerint egy átlagos brit felnőtt nagyjából 8,6 gramm sót fogyaszt el egy
nap. Az amerikaiknál ez az érték 10 gramm fölött mozog, ami duplája az USA-ban
ajánlott mennyiségnek, és ami megdöbbentő, hogy hatszorosa annak a
mennyiségnek, amire a testnek valójában szüksége lenne. Összehasonlításként
Magyarországon az OÉTI tanulmánya szerint a napi sóbevitel elérheti a 15-20
grammot is. Az Egészségügyi Világszervezet iránymutatása szerint legfeljebb 5
gramm sót lenne szabad egy nap elfogyasztanunk, ami még így is jóval több testünk
szükségleténél, ami mindössze 1,5 gramm egy felnőtt esetében.
A legszomorúbb, hogy ez a beviteli többlet nem rajtunk, a fogyasztón múlik. A fenti
értékek legfeljebb 15 százaléka kerül saját sótartónkból a szervezetünkbe, a többit a
vásárolt élelmiszerek rejtik. A sóval ízletesebbé válik az étel, emellett növeli a
húskészítmények víztartalmát és nem utolsó sorban szomjúságot okoz, ami mind az
élelmiszer- és az italgyártók malmára hajtja a vizet.
A rejtett só miatt fontos a készítményeken található összetevőket felsoroló
tájékoztató elolvasása, és érdemes a kevesebb sót tartalmazó termékek
megvásárlása. Persze ennyire nem egyszerű a történet, hiszen sokaknak nincs meg a
megfelelő ismeretük az étrendi szélsőségekkel kapcsolatban, a rohanó világban pedig
nem mindenki ér rá a csomagolás tanulmányozására, illetve étrendje jelentős
átalakítására. A legtöbb megkérdezett szerint a szabadpiaci gazdaságnak és a
kormányoknak kellene fellépniük az egészség védelmében, ami különösen igaz a
gyerekekre, akik jóval sebezhetőbbek a magas sóbevitellel, mint a felnőttek. Ennek
meg is van az alapja, gondoljunk csak a dohányzás betiltására a közterületeken, így
valóban nem túlzott elvárás az ételek sótartalma fokozatos csökkentésének
szorgalmazása.
Az Egyesült Államokban a New York Városi Egészségügyi Hivatal pontosan ezt
teszi. Az úgynevezett Nemzeti Sócsökkentési Kezdeményezéssel városokat,
államokat és egészségügyi szervezeteket koordinálnak, hogy segítsék a termelőket és
az éttermeket a só alkalmazásának önkéntes visszaszorításában. A cél öt éven belül
20 százalékkal csökkenteni Amerika sófogyasztását, ami a tanulmányok szerint több
tízezer életet menthet meg évente, nem is szólva az egészségügy terén megtakarítható
dollármilliárdokról.
A cél pedig elérhető: Angliában az élelmezésügyi hatóságok 2004 óta dolgoznak az
ipar képviselőivel, hogy egyértelmű címkézéssel fokozatosan csökkentsék a
sófogyasztást. Ennek közvetlen eredménye, hogy egy átlagos brit napi sóbevitele 9,5
grammról 8,6 grammra esett vissza.
Más országok, köztük Japán, Finnország vagy éppen Portugália ennél is sokkal
jobban teljesít. Szabályzásaik, a csomagolásokon feltüntetett tájékoztatások,
közegészségügyi felvilágosító programjaik és az élelmiszeriparral való
együttműködések eredményeként napi szinten több mint 5 grammos csökkenést
sikerült elérniük. Ez nem kis szó annak fényében, hogy a sóipar sok milliárdos üzlet,
amit a terület szereplői nem szeretnének visszafogni, ezért az Egyesült Államokban
egyre több írás jelenik meg olyan jelentős médiumokban is, mint a The New York
Times, arról, hogy nem egyértelműek a só csökkentésével kapcsolatos bizonyítékok.
Ezek az ellentmondó kutatások igen kis számú tudóstól származnak, akik
kapcsolatba hozhatók a sóiparral. Eredményeik félrevezetők, mindazonáltal igen
hamar zavart okoznak a tájékoztatásban, miközben ugyanez a folyamat már egyszer
lezajlott a dohányiparban. Az iparág képviselői évtizedeken át nem vettek tudomást a
dohányzás káros hatásairól. Sikeres stratégiájukkal, melybe kiapadhatatlan
pénzforrásaiknak köszönhetően a tudományt is alaposan belekeverték, sikerrel
zavarták össze a köztudatot. Összességében az élelmiszeripar jóval etikusabb,
azonban messze nem mentes a visszásságoktól.
Forrás: http://www.sg.hu/cikkek/74120/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: