1.050 felett. Inspirációk.https://50felett.cafeblog.huSzéll Edithttps://50felett.cafeblog.hu/author/szell_edit/Az élelmiszerekbe rejtett só több millió ember halálát okozza világszerte. Az étkezési só csökkentése tehát rendkívül fontos a közegészségügy számára, emellett messze a legolcsóbb és legegyszerűbb módja az egészség védelmének, redukálása mégis heves ellenállásba ütközik. <a href="https://50felett.cafeblog.hu/files/2014/06/IMG_0104.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-116" src="https://50felett.cafeblog.hu/files/2014/06/IMG_0104-300x225.jpg" alt="IMG_0104" width="300" height="225" /></a> Lássuk elsőként a puszta tényeket. <strong>A sóbevitel csökkentése jelentősen csökkenti a vérnyomást</strong>, ezáltal alacsonyabbá válik a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata. 2007-ben látott napvilágot egy jelentés, ami az összes létező bizonyítékot számba véve megállapította, hogy a sóbevitel világszinten történő 15 százalékos csökkentésével 2015-ig közel 9 millió életet menthetnének meg. Ez gyakorlatilag megegyezik a koleszterin és a dohányzás csökkentésének közegészségügyi előnyeivel. Ezen felül több más elemzés is kimutatta, hogy ha 5 grammal kevesebb só kerül napi szinten a szervezetbe, az már 23 százalékkal csökkenti az infarktus és 14 százalékkal a <strong>szív- és érrendszeri betegségek</strong> kialakulását, az előnyök azonban itt még koránt sem érnek véget. Egyértelműnek tűnik a magas sóbevitel és a krónikus májkárosodás, gyomorrák, valamint a csontritkulás közötti kapcsolat is. Kétségtelen, hogy túl sok sót fogyasztunk a mindennapokban. A <strong>New Scientist</strong> elemzése szerint egy átlagos brit felnőtt nagyjából 8,6 gramm sót fogyaszt el egy nap. Az amerikaiknál ez az érték 10 gramm fölött mozog, ami duplája az USA-ban ajánlott mennyiségnek, és ami megdöbbentő, hogy hatszorosa annak a mennyiségnek, amire a testnek valójában szüksége lenne. Összehasonlításként Magyarországon az OÉTI tanulmánya szerint a napi sóbevitel elérheti a 15-20 grammot is. Az Egészségügyi Világszervezet iránymutatása szerint legfeljebb 5 gramm sót lenne szabad egy nap elfogyasztanunk, ami még így is jóval több testünk szükségleténél, ami mindössze 1,5 gramm egy felnőtt esetében. A legszomorúbb, hogy ez a beviteli többlet nem rajtunk, a fogyasztón múlik. A fenti értékek legfeljebb 15 százaléka kerül saját sótartónkból a szervezetünkbe, a többit a vásárolt élelmiszerek rejtik. A sóval ízletesebbé válik az étel, emellett növeli a húskészítmények víztartalmát és nem utolsó sorban szomjúságot okoz, ami mind az élelmiszer- és az italgyártók malmára hajtja a vizet. A rejtett só miatt fontos a készítményeken található összetevőket felsoroló tájékoztató elolvasása, és érdemes a kevesebb sót tartalmazó termékek megvásárlása. Persze ennyire nem egyszerű a történet, hiszen sokaknak nincs meg a megfelelő ismeretük az étrendi szélsőségekkel kapcsolatban, a rohanó világban pedig nem mindenki ér rá a csomagolás tanulmányozására, illetve étrendje jelentős átalakítására. A legtöbb megkérdezett szerint a szabadpiaci gazdaságnak és a kormányoknak kellene fellépniük az egészség védelmében, ami különösen igaz a gyerekekre, akik jóval sebezhetőbbek a<strong> magas sóbevitel</strong>lel, mint a felnőttek. Ennek meg is van az alapja, gondoljunk csak a dohányzás betiltására a közterületeken, így valóban nem túlzott elvárás az ételek sótartalma fokozatos csökkentésének szorgalmazása. Az Egyesült Államokban a New York Városi Egészségügyi Hivatal pontosan ezt teszi. Az úgynevezett Nemzeti Sócsökkentési Kezdeményezéssel városokat, államokat és egészségügyi szervezeteket koordinálnak, hogy segítsék a termelőket és az éttermeket a só alkalmazásának önkéntes visszaszorításában. A cél öt éven belül 20 százalékkal csökkenteni Amerika sófogyasztását, ami a tanulmányok szerint több tízezer életet menthet meg évente, nem is szólva az egészségügy terén megtakarítható dollármilliárdokról. A cél pedig elérhető: Angliában az élelmezésügyi hatóságok 2004 óta dolgoznak az ipar képviselőivel, hogy egyértelmű címkézéssel fokozatosan csökkentsék a <strong>sófogyasztást</strong>. Ennek közvetlen eredménye, hogy egy átlagos brit napi sóbevitele 9,5 grammról 8,6 grammra esett vissza. Más országok, köztük Japán, Finnország vagy éppen Portugália ennél is sokkal jobban teljesít. Szabályzásaik, a csomagolásokon feltüntetett tájékoztatások, közegészségügyi felvilágosító programjaik és az élelmiszeriparral való együttműködések eredményeként napi szinten több mint 5 grammos csökkenést sikerült elérniük. Ez nem kis szó annak fényében, hogy a sóipar sok milliárdos üzlet, amit a terület szereplői nem szeretnének visszafogni, ezért az Egyesült Államokban egyre több írás jelenik meg olyan jelentős médiumokban is, mint a The New York Times, arról, hogy nem egyértelműek a só csökkentésével kapcsolatos bizonyítékok. Ezek az ellentmondó kutatások igen kis számú tudóstól származnak, akik kapcsolatba hozhatók a sóiparral. Eredményeik félrevezetők, mindazonáltal igen hamar zavart okoznak a tájékoztatásban, miközben ugyanez a folyamat már egyszer lezajlott a dohányiparban. Az iparág képviselői évtizedeken át nem vettek tudomást a dohányzás káros hatásairól. Sikeres stratégiájukkal, melybe kiapadhatatlan pénzforrásaiknak köszönhetően a tudományt is alaposan belekeverték, sikerrel zavarták össze a köztudatot. Összességében az élelmiszeripar jóval etikusabb, azonban messze nem mentes a visszásságoktól. Forrás: http://www.sg.hu/cikkek/74120/richhttps://50felett.cafeblog.hu/files/2014/06/IMG_0104-150x150.jpg150150