<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>50 felett. Inspirációk.</provider_name><provider_url>https://50felett.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Széll Edit</author_name><author_url>https://50felett.cafeblog.hu/author/szell_edit/</author_url><title>Így függ össze a táplálkozás és a hormonok</title><html>&lt;strong&gt;Itt az ideje, hogy leegyszerűsítő elképzeléseinket, miszerint a táplálékban lévő összetevők pusztán alapanyagok szervezetünk &lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;felépítéséhez, lecseréljük, és belássuk: élelmiszereink komplex hormonális koktélok.&lt;/strong&gt;

&lt;strong&gt;A jövő a személyre szabott diéta: aszerint fogjuk majd az étrendünket felépíteni, hogy az egyes ember szervezete speciálisan hogyan reagál a &lt;/strong&gt;&lt;strong&gt;táplálékban lévő hormonhatású molekulákra.&lt;/strong&gt;

Az étel nemcsak az energiát és testünk építőköveit szolgáltatja számunkra, hanem sokrétű,
hormonszerű hatásainál fogva szervezetünk működésének számos aspektusát módosítja, például ki- vagy bekapcsolja anyagcserénket. Így
lehetséges, hogy bizonyos fehérjegazdag diéták fogyasztanak, vagy speciális zsírsavakban gazdag táplálékok csökkentik a gyulladást. A
táplálkozástudomány új korszak küszöbén áll.
Itt az ideje, hogy leegyszerűsítő elképzeléseinket, miszerint a táplálékban lévő összetevők pusztán alapanyagok szervezetünk felépítéséhez,
lecseréljük, és belássuk: élelmiszereink komplex hormonális koktélok, írja Az élelmiszer kontra ember – a vacsorád ellenőrzést gyakorol feletted
című cikkében, a&lt;strong&gt; New Scientist&lt;/strong&gt; című lapban &lt;strong&gt;Mark Peplow&lt;/strong&gt;. Az összefoglaló magyar nyelven a Medical Online orvosi szakportálon jelent meg.
Mint Peplow megjegyzi, az elmúlt években egyre világosabb, hogy a kalóriaszámolgatás mechanisztikus módja tévútra vezet, hiszen a táplálék
energiatartalmán kívül is sok egyéb tényező befolyásolja azt, hogy hízunk vagy fogyunk, így bélbaktériumaink összetétele vagy az élelmiszer
textúrája. Újabban a táplálék mint hormonkoktél elmélet képviselői hallatják egyre hangosabban a szavukat.
Karen Ryan és Randy Seeley a Science-ben jelentették meg cikküket &lt;strong&gt;(Food as a Hormone)&lt;/strong&gt;, amelyben leírják, hogy minden bizonnyal hibás a makrotápanyagokra (zsírok, proteinek, cukrok) fókuszáló szemlélet. A Cincinatti Egyetem obezitológusai szerint a táplálék mint hormonkoktél szemlélet a rossz táplálkozási szokások következtében kialakuló betegségek (diabétesz, szív- és érrendszeri betegségek, a tumorok jelentős része) kezelésében is új utat fog nyitni.
A hormonokra sokáig úgy tekintettünk – fejtegeti tovább cikkében Mark Peplow –, hogy azokat specializált belső elválasztású mirigyek termelik, azonban a velük kapcsolatos elképzeléseket igencsak ki kellett bővíteni, amikor jeladó molekulák és receptorok komplex hálózatát fedeztük fel.
Ezek közül jó néhány az energia-háztartás és a metabolizmus szabályozásában vesz részt, így például az 1995-ben felfedezett &lt;strong&gt;leptin&lt;/strong&gt;, amely
zsírsejtekben termelődik és bizonyos agysejtek receptoraira hatva csökkenti az étvágyat. Ez idő tájt fedezték fel azt is, hogy a táplálék maga
direkt hatást gyakorol a szervezet energia-háztartására: a zsírsavak például bekapcsolják a peroxiszóma-proliferátor-aktivált sejtmagi
receptorokat (peroxisome proliferator-activated receptor, PPAR), ami serkenti a zsírok raktározását, illetve csökkentik az uncoupling protein-1 elnevezésű, zsírégetésre ösztönző hírvivő termelődését.
A PPAR-receptorok, nyilatkozta Seeley a New Scientistnek, arra szolgálnak, hogy a táplálék jelzéseire reagáljanak. A magas zsírtartalmú étkezés ezek szerint nemcsak rengeteg kalóriával látja el a szervezetet, de magát a metabolizmust is megváltoztatva segíti az elhízást. Jó hír viszont, hogy egérkísérletek tanúsága szerint a PPAR receptorok aktivitásának csökkentése zsírban gazdag táplálkozás mellett is fogyást idéz elő.

A ’90-es évek végén bevezetett antidiabetikum-csoport, a glitazonok a PPAR receptorokon hatnak.
&lt;strong&gt;Az omega-3-zsírsavak titka&lt;/strong&gt;
Jerrold Olefsky, a Kaliforniai Egyetem kutatója 2010-ben fedezte fel, hogy az omega-3-zsírsavak egy sejtfelszíni receptorhoz kötődve fejtik ki
gyulladásgátló hatásukat (GPR120 Is an Omega-3 Fatty Acid Receptor Mediating Potent Anti-inflammatory and Insulin-Sensitizing Effects).
A GPR120-nak elnevezett receptorok nagy mennyiségben vannak jelen a zsírsejtek felszínén, csökkent aktivitásuk gyulladáshoz,
súlygyarapodáshoz és a vércukorszint romló kontrolljához vezet. A londoni Imperial College kutatója, Philippe Froguel és munkatársai pedig
tavaly azt mutatták ki, hogy elhízott emberekben gyakoribb e receptor mutációja (Dysfunction of lipid sensor GPR120 leads to obesity in both
mouse and human).
Az emberek 3 százaléka rendelkezik e receptor mutációjával, és esetükben 60 százalékkal nagyobb az elhízás esélye. Azaz, mint Philippe Froguel
hangsúlyozza: ha nem táplálkozunk egészségesen, kis genetikai hátránynak is súlyos következménye lehet. A GPR120 receptorok ma az elhízás elleni gyógyszerek kutatásának középpontjában állnak, nincs is olyan gyógyszercég, amely ne foglalkozna velük, írja a New Scientist cikke.
&lt;strong&gt;Szója, tojás, mogyoró, hús, hal&lt;/strong&gt;.
Randy Seeley az mTOR (mammalian target of rapamycin) elnevezésű protein-kináz enzimfehérjét is tanulmányozza, aminek többek között az a feladata, hogy monitorozza az energia- és tápanyagellátást, és csökkentse a táplálékfelvételt, ha ezekből túl sok van a szervezetben (Biochemical
and Biophysical Research Communications,Chiharu Tokunaga és munkatársai: mTOR integrates amino acid- and energy-sensing pathways).
Mint Seeley felfedezte, a leucin nevű aminosav bekapcsolja az mTOR-t, ami csökkenti a kísérleti egér étvágyát. A legtöbb magas fehérje-tartalmú étel (szója, tojás, mogyoró, hús, hal) sok leucint tartalmaz, és a vizsgálatok szerint van olyan magas fehérje-tartalmú diéta, ami csökkenti a tesztállatok testsúlyát – nyilatkozta Seeley a New Scientistnek.
Egy másik, témánk szempontjából érdeklődésre számot tartó aminosav a&lt;strong&gt; glutamin,&lt;/strong&gt; ami Frank Reimann (Cambridge Institute for Medical
Research) kutatása szerint különösen hatékonyan serkenti az étvágycsökkentő hatású, glukagonszerű peptid-1 elnevezésű hormon termelődését
– ez egy másik magyarázat arra, hogyan lehetséges, hogy a magas fehérje-tartalmú diéta hatására fogyás következik be.
Gyomorbypass műtét nélkül
A tápcsatorna mesterséges megrövidítése sokkal nagyobb mértékű fogyást eredményez, mint ami pusztán a csökkent tápanyagfelszívó felületből következne. Frank Reimann szerint ennek oka az lehet, hogy a műtét következtében drasztikusan átalakul a bélrendszer mikroba-összetétele, és az új összetételű bél-mikrobióta több glukagonszerű peptid-1 elválasztását eredményezi, így csökken az étvágy. Azaz: ha a mikrobióta megváltozik, a hormon-profil is módosul. &lt;strong&gt;Reimann most azon dolgozik, hogy a drasztikus műtét nélkül, pusztán speciális diéta segítségével is el lehessen érni ugyanezt a hatást&lt;/strong&gt;. Seeley szerint pedig a jövő a személyre szabott diéta: aszerint fogjuk majd az étrendünket felépíteni, hogy az egyes ember szervezete speciálisan hogyan reagál a táplálékban lévő hormonhatású molekulákra.

Forrás: http://mno.hu/tudomany/igy-fugg-ossze-a-taplalkozas-es-a-hormonok-1229112</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://50felett.cafeblog.hu/files/2014/07/n4ODqtK.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>100</thumbnail_width><thumbnail_height>66</thumbnail_height></oembed>